Élt egyszer egy kecske mama, akinek volt hét kis gidája. Egy napon így szólt a gyermekeihez: – Kedveseim, kimegyek az erdőre élelemért. Ne nyissatok ajtót senkinek, mert ha a farkast beeresztitek, felfal valamennyiőtöket. Érdes hangjáról és fekete mancsáról ráismertek majd. – Ne aggódj anyácska, ígérjük nem nyitjuk ki az ajtót – válaszolták a kisgidák. Miközben a kecskegidák búcsúzkodtak, a farkas lesben állt egy közeli bokorban. Hamarosan megjelent a kecskék házánál. Kopogtatott az ajtón, majd így szólt: – Drága gyermekeim, anyácskátok vagyok. Hazaértem, eresszetek be! A kisgidák így feleltek: – a mi édesanyánknak nem ilyen érdes a hangja! Te a farkas vagy! nem nyitunk ajtót. A farkas fogta magát, és vásárolt egy darab krétát. Megette, hogy a hangja lágyabb legyen, és visszament a házhoz. Kopogott az ajtón, majd így szólt: – Drága gyermekeim! Engedjétek be anyácskátokat! Ám a legidősebb testvér észrevette a farkas fekete mancsát az ajtó alatt, és azt mondta: – A mi édesanyánknak nem fekete a lába. Te a farkas vagy! A farkas felkerekedett, szerzett egy kevés lisztet és beszórta vele a lábát, hogy szép fehér legyen. Aztán visszament a kis házhoz és ismét bekopogott az ajtón. – Gyermekeim, édesanyátok jött meg. Nyissatok ajtót. A hét kisgida így válaszolt: – Mutasd a lábad! A farkas vigyorogva nyomta az ajtóréshez fehér lábát. – Édesanyánk az! A mi igazi édesanyánk! – örvendezte a kecskegidák, s nyomban kinyitották az ajtót. – Hrm! Haarmm! Hrm! – rontott be a farkas. – Segítség! Segítség! – kiabálták a kisgidák, és kétségbeesetten próbáltak elrejtőzni a farkas elől. Az egyik az asztal alatt, a másik az ágy alatt, a harmadik a kemencében, a negyedik a konyhában, az ötödik a szennyes kosárban, a hatodik a szekrényben, a hetedik pedig az órában talált menedéket. A farkas felkutatta és fel is falta mindegyiket, csak a legkisebbiket nem találta sehol; éppen azt, aki az órába bújt. – Hmm, finom kis pecsenye lesz! – gondolta, s már az óra körül szaglászott. A kisgida remegett a félelemtől. Ám akkor váratlanul megszólalt az óra? egy, kettő, három, – ütötte. – Oh! Ideje lepihennem! Amúgy is teljesen jóllaktam – mondta a farkas, s azzal kiment a házból. Nem sokkal ezután megérkezett kecske ma- ma. Szegény! Micsoda látvány fogadta. Az ajtó tárva nyitva, az asztal és a székek felborogatva, az edények összetörve, a lepedők, a takarók a földön szanaszét hányva. Kecske mama egyre csak a gyerekeit kereste, de nem találta őket. – Jaj! Jaajj! Csak nem történt valami bajuk?! Mi lesz most velem?! – siránkozott. Egyenként szólongatta kicsinyeit, de egy sem válaszolt. Amikor a legkisebbiket szólította, egy félénk hangott hallott: – Itt vagyok, anyácskám! – azzal a legkisebb gida kiugrott az órából, egyenesen édesanyja karjába. – jaj, úgy féltem! – mondta síró hangon, még mindig remegve, majd rendre elmesélte a történteket. A kecske mama és a legkisebb gida elindult, hogy megkeresse a farkast. Hamarosan rá is találtak. Kinn aludt a mezőn, egy terebélyes fa árnyékában. Amikor már megközelítették, látták, hogy hatalmas bendője csak úgy mozgott és kavargott. – Élnek az én drága gyermekeim – gondolta a kecske mama, és azon nyomban megkérte legkisebbik gyermekét, hogy tüstént hozzon tűt, ollót és cérnát. Az ollóval egykettőre felmetszette a farkas hasát. Egy, kettő, három, négy, öt, hat kisgida ugrott ki boldogan belőle. Mind makkegészségesek voltak. A farkas ugyanis annyira sietett, hogy egészben falta fel őket. De boldogok is voltak, mikor végre a nagy sötétség után édesanyjukat ölelték át újra. – Bocsáss meg, anyácska, nem lett volna szabad kinyitnunk az ajtót – mondták sorba valamennyien. Kisvártatva így szólt a kecske mama: – Meg kell leckéztetnünk a farkast, gyermekeim! Menjetek s gyűjtsetek követ. A hét kisgida egy nagy halom követ hozott és telerakták vele a farkas gyomrát. Aztán a kecske mama összevarrta a farkas hasát. Amikor a farkas már ébredezni kezdett, valamennyien egy fa mögé rejtőztek, s onnan lesték, mi fog történni. A farkas rettenetes szomjasan ébredt. Nagy nehezen feltápászkodott, és a tó partjára vonszolta magát. – Mi zörög az én drága kis bendőmben? Túl sokat ettem volna? – kérdezte magától. Csak nagy nehézségek árán jutott el a parthoz. De amint a víz fölé hajolt, hogy igyék, a kövek előrerántották, s a farkas a vízbe pottyant. – Segítség! Segítséééééég! – kiabált a farkas torkaszakadtából. Ám a kövek egy szemvillanás alatt a víz fenekére rántották, s odaveszett. – Elpusztult a farkas! Elpusztult a farkas! Oda az ellenség! – énekelte most már felszabadultan a hét kisgida, s örömükben a mezőn táncra perdültek. – Oh, a mi édesanyánk okosabb, mint a farkas. Túljárt az eszén. Soha többet nem szegjük meg az ígéretünket – mondták a kisgidák, s azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. |
forrás: www.extra.hu/mese
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak