A mi királyságunk – Alkotójáték a fantázia földjén

Földek, folyók, városok, országok, népek – a felnőttek világa: tele ismeretlennel, ahol a gyermekek még nehezen igazodnak el. Támaszt nyújthatnak számukra a felnőttek és irányt mutatnak a szülők, a nevelők, de az igazi szárnyalást a fantázia, a mese végtelen lehetőségeket feltáró birodalma nyújtja számukra. Éppen ezért, egy szép napon elhatároztuk, hogy megalapítjuk saját királyságunkat. Akkor kezdődött el a varázslat, amikor nevet kellett adni birodalmunknak: olyan legyen amilyen még nincs, ne legyen értelmes szó, de dallamos, hangzatos igen. Összedugták a fejüket a 4-5 éves „honfoglalók” és eldöntötték, hogy  Karanka-Csikcsáknak nevezzük el.

Mint minden becsületes birodalomnak, amelynek van egy királya és egy királynéja, mi is választásra készülődtünk. Külön csapatot alkottak a lányok és egy másikat a fiúk. A királynak három megmérettetésben kellett a legjobbnak lennie: az első próba egy találós kérdés megalkotása volt, amiből kiderülhet a király különleges tehetsége. A második próbát egy ügyességi- gyorsasági verseny képezte. A harmadikban megmutathatta a leendő király a találékonyságát, leleményességét egy logikai feladat megoldásában. Éljen a király!

A királyné választás sem bizonyult könnyű feladatnak. Elsőként egy olyan nyelvtörőt kellett kitalálniuk, amely Karanka-Csikcsákról, a mi birodalmunkról szólt. Az ügyességi próbában, fejre tett könyvvel, egyenes testtartással kellett végigsétáljanak a termen. Végül az lett a királynő, aki a legszebben megfogalmazott és a legtöbb szóból álló mondatot mondta el. Éljen a királynő!

A király kinevezte a tanácsosait, a királynő az udvarhölgyeit. Rendre jelentkeztek a királyi főszakács és kukta, az udvari orvos, a birodalmi kertész, a szabómester, az udvari bolond, akik néhány apró kellék, ruha, kelme segítségével be is mutatkozhattak.

Igen ám, de a birodalmat meg is kell védeni, amikor szükséges! A mi katonáink ügyesek is, erősek is, de főként okosak és furfangosak, jelszavuk pedig a barátság lett.

Miután már  mindenkinek került megfelelő szerep a birodalomban, a király összehívatta  a népét és számba vette országát. Mindent rendben talált, csupán egyetlen dolog keserítette el, hogy nincs neki valamire való palotája, se zászlaja, amit büszkén tűzhetne a bástya tornyára. A kastély makettjét világhírű építészek tervezték és készítették el, amelyet a legjobb mesterek építettek fel a birodalom közepében büszkélkedő üveghegy tetejébe. A birodalmi zászlót két vég selyemből szabták  ki és neves művészek festették, díszítették a király és királyné tetszésére. Kitűzték a kastély ormára. Végre minden megvolt, csak a himnuszunk hiányzott. A himnusz első sorát az udvarhölgyek találták ki, majd a király és tanácsosai folytatták, a katonák pedig büszkén fújták:

Karanka – Csikcsák, a mi birodalmunk,
Karanka – Csikcsák, mi nagyon szeretünk,
Karanka – Csikcsák, téged megvédünk,
Karanka – Csikcsák, soha el nem feledünk!

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.