Elmesélem, hogy szeretlek
Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem,
s megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál,
ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.
ápoltad a lelkem,
kedves szóval terelgettél
bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
kívánságom lesve…
álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál –
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.
szeretik a mézet,
édes, drága jó Anyácskám
úgy szeretlek téged.
A legdrágább Anyukának
Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
Később aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha nyűgös voltam,
karod lágyan ringatott.
Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melengető fényedet.
Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
Kezemben e kis virággal
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.
tiszta szívből kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon.
(2008.01.28.)
Te vagy a Hold, meg a Nap
Tudod, én még kicsi vagyok,
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
mint bimbó a faágon.
Elmondjam, hogy mit is érzek?
Nem lesz könnyű, belátom.
Olyan vagy te, mint a szellő,
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad.
mely cirógat, elringat,
mint az édes, anyaföldünk,
mi a fáknak enni ad.
Mint suttogó levélsátor,
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’.
mely árnyat nyújt nyaranta,
mint holdsugár ezüstfénye
a nyár esti patakba’.
Mint zápor, mely aláhullva
megpihen a földeken
– megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.
megpihen a földeken
– megitatva erdőt, rétet,
hogy a fátyluk zöld legyen.
Mint a szép Nap melengető,
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.
éltet adó sugara,
úgy ragyogsz be mosolyoddal,
s bocsátasz majd utamra.
Te táplálod testem, lelkem,
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek.
s tudd meg, nagyon szeretlek!
Boldog vagyok, édesanyám,
hogy a fiad (lányod) lehetek.
Te vagy szín a szivárványban,
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!
te vagy a Hold, meg a Nap…
ölelj át most édesanyám
minél, minél hamarabb!
(2010. április 11.)
Az én titkom
Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.
Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas – kettőt-hármat –
nem távozik egyhamar.
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas – kettőt-hármat –
nem távozik egyhamar.
Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
aztán fürgén tovalebben
– s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan –
s embermódon elsiet.
– s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan –
s embermódon elsiet.
Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
(2010. április 8.)
Az én anyukám
Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.
Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.
Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.
Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.
Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek…
nem mondhatom elégszer.
(2010. április 7.)
Rezdülések
Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.
Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.
Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.
Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.
Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.
Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.
(2010. április 1.)
Mentovics Éva versei
{HASONLOCIKKEK}
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak