Ágh István Virágosat álmodtam

Édesanyám,

virágosat álmodtam,

napraforgó

virág voltam álmomban,

édesanyám,

te meg fényes nap voltál,

napkeltétől

napnyugtáig ragyogtál.

Gianni Rodari  Ezüst, arany, gyémánt szókat…

Ezüst szókat írnék rendbe,

ha  a tollam

szél fuvalma lenne.

Arany szókat írnék sorba,

ha a tollam

nap  sugára volna.

De a tinta mélyén

csupa-csupa kincs van:

anyukámnak írtam,

s tollamról a legszebb

gyémánt szók peregtek!

(Tótfalusi István fordítása)

Jevgenyija Trutnyeva Az anya

Mint vidám hal  úgy ficánkol

a sugár; a hó csorog…

Ki az, aki reggel jókor

bölcső felett  mosolyog?

S aki hosszú éjszakákat

virraszt át türelmesen,

s a nagybeteg kicsi fiának

énekelget csendesen?

Megy a tavasz. Nyár jön. S szinte

még el sem múlott a láz:

legelső lépéseinkre

kinek a keze vigyáz?

Olvad a hó s újra száll, hull

majd a tavasz jő s újra tél –

Ki az, ki nekünk hazáról

a legelőször mesél?

Könyvet olvas, nemhiába.

S ha eljő az ideje,

kisfiát az iskolába

reggel ő vezeti be.

Sík Sándor Nagymama

Ott látom ülni csipkés ablakában.

Édes sült alma-illat lengi át

A kályháról a  tiszta kis szobát.

Táncol kezén öt karcsú tű vidáman.

Nagy ókulája kifelé tekint ű,

Mert a kertajtó csattan odakint:

S nekipirulva hógolyó-csatában,

(Lármás kutyuskák,  egy a más nyomában),

Jönnek a lesett unokák.

Mi van ma, mi van ma?

Mi van ma, mi van ma?

Édesanyák napja,

Pár szál virág a kezemben,

Édesanyám kapja.

Azt is azért adja,

Aki szorongatja:

Édesanyám, édesanyám

Jó szívvel fogadja!

Ültem ringó kis ladikon

Ültem ringó kis ladikon,

úszott két szép rózsaszirom.

Az egyik az anyué,

a másik az apué,

harmadika nincs.

Anyák napján

Kispajtások ünneplőben,

Anyák napja van ma,

Arcunk rájuk tündököljön,

mint az aranyalma!

Kezünkben is rózsa,

szívünkben is rózsa,

így köszöntjük jó anyánkat

hajnal kakas szóra.

többi  vers

további versek

{HASONLOCIKKEK}Fotó: Frenk And Danielle Kaufmann – pixabay