Madárcsicsergés

A CINEGE BESZÉDE

Mikor a tél a kis barátcinegét az erdőből a gyümölcsösbe szorítja, a kis madár ernyedetlen szorgalommal keresgéli eledelét ott, az ágak hónaljában, a kéreg repedéseiben: csupa alvó bogárság az, amely fának, virágnak, gyümölcsnek kártékony ellensége. Ekkor a kis cinege keresgélés közben így szól:
– Nincs, nincs, itt sincs!
Mikor pedig mégiscsak talál valami icipici alvó hernyócskát, petét vagy mást, akkor ezt mondja:
– Kicsit ér, kicsit ér!
De azért csupa szorgalom.

MIT MOND A SÁRGARIGÓ?

Jó későre, mikor már kitavaszodott az erdő, és a kert fái kilombosodtak, megjön távoli téli tanyájáról az aranysárga, feketével vegyes színű málinkó, néhol sárgarigó is a neve. Nagyon szépen szól, akár a furulya méla hangja. És hát mit mond? A fiúnak, aki a fészkét kerülgeti, azt mondogatja:
– Kell-e dió, fiú?
A fiú azt mondja:
– Kell hát! És követi a madarat, aki messzire elcsalja a fészke tájáról, aztán otthagyja.

A FECSKE BESZÉDE

I. változat:
Tavasszal ezt csicsergi (gyorsan kell mondani):

Hagytam hat asztagot,
Teli pajtát – semmi sincs!

II. változat:

Mit mond a fecske a fiainak?

Kicsinek kicsit,
nagynak nagyot,
mert ha kicsike, kéred a nagyot,
kitekerintem a nyakadot!