Az ősz beköszöntével a természet varázslatos színekbe öltözik, a levegőben pedig megjelenik a friss, hűvös illat. A sárguló falevelek, hulló gesztenyék és a bújócskázó napsugarak mind-mind arra hívnak, hogy egy kis játékos verseléssel üdvözöljük ezt a különleges évszakot.
Őszi mondókák, gyerekversek
Kiszáradt a diófa,
Nem játszhatunk alatta,
Majd megújul tavaszra,
Majd játszhatunk alatta.
Október, ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.
Sárgul a levél, hullik a fáról,
Táncol a szélben, surran a lábról.
Hová repülsz te, kicsi levélke?
Messzi útra, az erdőszélére!
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!
Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.
Gomba, gomba, gomba,
nincsen semmi gondja,
ha az eső esik rája,
nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti,
van kalapja, teheti.
Gurul a tök, gurul a réten,
Elbújt alatta a kis egér éppen.
Piros almát hoz a szél,
Körte hullik mindenért!
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
télen elropogtatja.
Őszi szél fúj, susog az ágon,
Mókus ugrik le a fáról.
Falevél száll, sárga, piros,
Nagy kabátban megyünk, hisz fázni tilos!
Szőlő, szőlő, édes szőlő,
Ősszel érik a sok szőlő.
Szüretelni ó, be jó!
Csurog a must, halihó!
Süni bácsi erdőt jár,
Ősz van már, s avart talál.
Gesztenyéket gyűjtöget,
Télire mind elteszi ezt!
Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Bajszos cica a fogó!
Zsadalányi Lajos: Eső esik
Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.
Csepereg az őszi eső,
Gumicsizma lesz a nyerő!
Pocsolyába csobbanunk,
Nagyot ugrik bakancsunk!
Alma meg a körte együtt csüng a fán,
Ősszel mindkettőnk megy a kosárba ám!
Ropogós és édes, finom mindkettő,
Egyik sem maradhat el, ha itt van az idő!
Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz.
Furkós bot a kezében
Vaskalap a fejében.
Lassan hullik le a levél,
Széllel táncol, ide-odébb.
Sárga, barna, piros színek,
Mind a földre kerül végleg.
Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
Gurul a tök, le a dombról,
Sárga színe napra ragyog.
Mókus nézi: „Mi ez itt?
Finom falat? Meglesz, bizony!”
Süni süni, avart túr,
Fészket rak, és odabúj.
Alszik ő majd téli álmot,
Ősszel gyűjt be minden mákot.
Őszi szél fúj, bokrot ráz,
Reggel már a fagy is fáz.
Kabátom és sálam vastag,
El is indulunk a parkba!
Eső kopog, jön a csepp,
Gumicsizmám bevetett!
Pocsolyában ugrik lábam,
Nagy a víz, de nem hibátlan!
Domb tetején
ágas-bogas diófa,
Rászállott a
kerek erdő rigója.
Azt dalolja,
azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió,
későn érik a dió.
Piros alma fán mosolyog,
Lehull, ha az ága rogyog.
Édes íze, ropogó,
Kosárba gyűjti a manó!
Gesztenye hull, koppan a föld,
Összegyűjtjük, teli a vödör!
Barna, fényes, sima héj,
Sünikész lesz, ami szép!
Sárga levél, piros levél,
Őszanyó most mindent megél.
Fúj a szél és száll a falevél,
Lábunk alatt halkan zörög szét.
Sütőtök, dió, alma,
Mind bekerül a kosárba.
Őszi napfény meleget ad,
Még a szél is játszadozhat.
Hull a dió, kopp-kopp-kopp,
Levelek közt toppan sok.
Vadgesztenye bukfencezik,
Szép őszi nap mosolyog ránk itt.
Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kis sündisznó avart túr,
Kicsi farka körbe kunkor.
Levélpaplan alá bújik,
Ott szundikál majd kicsit.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme,
Az én babám szerelmes-e?
Ha nem szeret megbánja,
Leszek a más babája.
Ősz van, sárgul már a rét,
Vándormadár messze mégy.
Hűvös széllel jő a dér,
Minden levél útra kél.
Illusztráció: Depositphotos.com
Indexkép: Canva.com
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak